Sokszor előfordul velünk, hogy nem az eszünk vezérel bennünket, hanem hirtelen jött érzelmek kerítenek hatalmukba minket, és a racionalitás ellenére, logikátlan, esetleg másoknak érthetetlen lépéseket teszünk. Van olyan, amelyet megbánunk később, és van úgy, hogy kiderül, életünk legjobb döntése volt. Végül is, mindegy melyikről beszélünk, minkét esetben nagy tanulságok birtokába kerülünk önmagunk kapcsán.
Minap, egy lány fordult hozzám azzal, hogy nagy lelkiismeret furdalása van, mert elhagyta a férjét egy hirtelen jött szerelemért. Ellene vannak a szülei, a környezete, az exe, de ő boldog és e-miatt rosszul érzi magát.
17 éves korában, egy csalódást követően találkoztak a férjével, azt hitte szerelmes belé. Tíz éves kapcsolatukban kiválóan érezte magát, csak jót tud elmondani róla, biztonságot, kiegyensúlyozottságot adott a számára és egész életére szóló kapcsolatban gondolkozott vele. És akkor jött a villámcsapás, egy férfi, aki elvarázsolta! Küzdött maga ellen, az érzései ellen, az ellen, hogy rosszul cselekedjen, de mindent elsöpört az, amit az új férfi iránt érez. Értetlenül áll a történések előtt, és iszonyatosan bizonytalan! Van joga akárkinek, bárkit elítélni amiatt, amit érez?
Ha ki tudott alakulni egy ilyen érzés cunami, akkor valószínűleg a korábbi kapcsolat nem volt teljesen kielégítő a számára. Ha elkötelezett és boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élünk, nem veszünk észre mást körülöttünk. Ha jól érezzük magunkat benne, nem kell megalkudnunk, alárendelődnünk és a vonzalom is benne van nincs olyan külső erő, ami ezt megbonthatná.
Szerintem egyet tehetünk, felelősséget vállalunk a döntéseinkért, és annak következményeiért, bármi is legyen az eredménye. Nem hibáztatunk e-miatt másokat, nem kenjük a körülményekre, egyszerűen vállaljuk, megtartva korábbi életünk emlékeit, tanulságait koncentrálva a boldogabb jövőre.