Az aggódás mindannyiunk életének része, különösen akkor, ha olyan fontos dolgokról van szó, mint a családunk, a munkánk vagy a jövőnk. A kérdés azonban az, hogy mikor válik az aggódás túlzottá, és hogyan tudjuk felismerni, hogy amit érzünk, már inkább félelem, mint normális szintű aggodalom? Nézzük meg, miből fakad a túlzott aggódás, és honnan ismerhetjük fel, ha már több, mint egészséges.
Az aggódás alapvetően egy természetes reakció, amikor veszélyt vagy bizonytalanságot érzékelünk. Amikor a gyermekünkért, a szüleinkért vagy a munkánkért aggódunk, akkor valójában azt próbáljuk kontrollálni, hogy mi fog történni a jövőben. Az ember természetéből fakad, hogy szeretne biztonságban lenni és elkerülni a problémákat. Azonban a túlzott aggódás abból ered, hogy a bizonytalan jövőt próbáljuk megjósolni és befolyásolni, miközben ez nem mindig lehetséges.
De honnan tudjuk, hogy amit érzünk, még egészséges, normális szintű aggodalom, vagy már túlzott félelem? Egyértelmű jele annak, hogy az aggódásunk túlzott, ha ez az érzés folyamatosan jelen van, és zavarja mindennapi életünket. Ha egy-egy esemény vagy helyzet körül forog szinte állandóan az elménk, ha nem tudjuk kikapcsolni a gondolatainkat, és ezek a gondolatok gyakran negatív végkifejleteket vetítenek előre, akkor valószínűleg túlléptük az egészséges aggódás határát.
Az aggódás akkor válik félelemmé, amikor már olyan mértékben jelen van, hogy akadályozza a mindennapi működésünket. A félelem gyakran mélyebb forrásból táplálkozik, és nem csak az aktuális helyzetekhez kapcsolódik. Sokszor múltbeli tapasztalatok, csalódások, traumák állhatnak a háttérben, amelyek a jelenben is szorongást okoznak. A félelem gyökereit gyakran ezekben a múltbeli élményekben kell keresni.
A legfontosabb kérdés, amit feltehetünk magunknak, hogy vajon az aggódásunk segít-e megoldani a problémát, vagy inkább akadályoz bennünket? Ha az aggódás inkább bénító hatással van ránk, és nem tudjuk kezelni, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mélyebb önismeretre van szükség. Az első lépés mindig az, hogy felismerjük, mi az, amit irányítani tudunk, és mi az, amit nem. Azokban a helyzetekben, ahol nincs kontrollunk, meg kell tanulnunk elengedni a felesleges aggodalmat, hogy visszanyerjük belső nyugalmunkat.
Az aggódás és félelem közötti különbség felismerése az első lépés afelé, hogy megbirkózzunk ezekkel az érzésekkel, és megtaláljuk a belső egyensúlyt.
Szívesen segítelek az önfelfedezésed útján, hogy megtaláld a saját megoldásaidat, hogy a FeszültségMentes Élet ne csak vágyálom legyen!